Felszámolás átszervezése

Napi szinten felmerül az ismeretségi körünkben, hogy nem félünk-e a felszámolás átszervezésétől.

A válaszom gyakorló felszámolóként az, hogy nem.

Ahogyan korábbi posztjaimban említettem: szakemberekre nagy szükség van minden területen, így a felszámolás területén is. Remélhetőleg kompetens személyek csoportja eldönti, hogy milyen struktúrában lehet tovább működni és ennek a szervezetnek a felépítésekor eldöntik, hogy szükség van-e rám vagy ránk.

A reorganizációs lépések kapcsán a forrás biztosítása és az üzemméret meghatározása éppúgy fontos, mint a szakember gárda. Nyilván a fluktuációs hatást a reorganizáció során nem szabad alábecsülni, mert a szakember elvándorlással magukkal visznek egy jó adag „szervezeti” tudást. Ha túl sok a gyakorló szakember kiiktatás, akkor a tudásvesztés is nagy, így a veszteség realizálása szinte biztos.
És van még egy fontos dolog: a szabad választás joga nálam/nálunk van, hogy az adott feltételrendszerrel egyáltalán szeretném-e ezt a munkát végezni.

Nem félek a változástól, hiszen akkor nem ezt a munkát végezném. Egyik héten takarmánykeverő üzemet igazgatok, a következőben akár ezzel párhuzamosan sertéstelepet működtetek vagy szerelvény gyártó vállalkozást vezetek ki a piacról. Néha jön egy nagyobb csődeljárás, néha csak egyszerűsített felszámolási eljárások dömpingszerűen. Jöjjön, aminek jönnie kell és megtalálom a helyem.

De 200 felszámolóbiztos és 200 végrehajtó, illetve az alkalmazottjaik nevében nem tudok nyilatkozni. Remélem megszólalnak minél többet!